Mikor Is, úgy 6. vagy 7. (1983-1984 körül) ált isk osztályban, egyik osztálytársnömbe, de igazán inkább volt ez plátói.
Ráadásul a lány volt az osztályelsö, csupa jeles, én meg közepes tanuló, elég cikinek éreztem a helyzetet akkor és szép lassan elfelejttem.
Akkoriban volt sláger a Susanna, Susanna... cimü dal
No akkor be voltam kattanva, mert ugye a leányzó is Zsuszanna volt. :)
Elszor ovodas koromban voltam
szerelmes.
Emlekszem hosszas tervezgetes utan,
odamentem hozza, es azt mondtam:"szeretlek"
Erre O:"en is"
Innentol nagyon mosolyogtunk egymasra,
tehat beteljesult a szerelem.:))))
Bocicsoki!
Ha az én konkrét esetemre vagy kíváncsi, hát azt tudnám neked mondani, hogy az úgy volt, hogy anno volt nekem egy ideám: mégpedig az, hogy az első lesz az igazi. Ezért, amikor az első megérkezett, fékezett, én úgy gondoltam, hogy alkalmazkodni azt biztosan kell, meg kitartónak is biztosan lennem kell, meg majd én megváltoztatom, ha már ez az én belügyem lesz, mert ez nekem menni fog, bárki bármit is mond. No így aztán a dolog húzódott, én meg bíztam benne, mármint az ideámban. De voltak gondjaim, meg barátnőim is, akikkel ezeket időnként megosztottam. Ja, és a családom sem lelkesedett osztatlanul. Egyszer csak, amikor a barátnőmmel éppen a barátomról csevegtünk egy kávéházban, ő (barátnőm) felkiáltott: Te hülye vagy, azonnal fejezd be ezt a kapcsolatot, mert ez a fiú...... És itt jött a magyarázat. Még mielőtt azt hinnéd, hogy ócsárolt, meg csúnyán beszélt, hát biztosíthatlak róla, hogy nem, csak megvilágosította az én elvakult kis fejemet. De azért még vagy 2 év kellett, míg biztos lettem abban, hogy ez tényleg nem mehet így tovább. De abban is biztos vagyok, hogy neken ennyi idő kellett hozzá, míg megért bennem a döntés. Nehéz az ideáktól csak úgy ripsz-ropsz megszabadulni. Viszont az én példámból azóta sokan tanultak, velem az élen. Mert a nélkül, hogy valakit is bántani szeretnék, aki hozzám közel állt, és szüksége volt nagy "bölcsességeimre", szívesen megosztottam, amit jónak láttam.
Hát ennyi.
Xenike, mindig is foglalkoztatott, hogy ha egy kapcsolat már nem müködik, miért képesek emberek még pár hónapot, évet lehúzni benne, pontosan tudván, hogy közeleg a vég. Mi ez a furcsa-különös tehetetlenségi nyomaték? A satus quo őrzése? Az attól való félelem, hogy majd nem kellek senkinek?
Az eredeti téma:
Az én első szerelmem egy iskolatársam volt, Zsuzsa (Ált. isk. III. oszt). Ha a közelembe ért, hihetetlen módon elvörösödtem, csak hebegni , no meg habogni tudtam. Így aztán teljesen plátói síkon maradtunk. A húsvéti locsolkodáskor tőle kapott tojást pedig addig őrizgettem, amíg megbüdösödött :-))
Én gimnazista kormba voltam először szerelmes az egyik osztálytársamba. Röpke ideig úgy nézett ki, hogy ez kölcsönös, majd kiderült, hogy egyoldalú, azaz csak én vagyok szerelemes. De nagyon, mert négy évig, érettségiig kitartott bennem az érzés, minden megaláztatás ellenére. Pedig magamban tartottam a dolgot, nem ostromoltam a fiút, de nem birtam szabadulni bűvköréből. Aztán jött a viszonzott szerelem, kb. 9 évig tartott. Én vetettem véget a kapcsolatnak. Valószínűleg már jóval korábban kellett volna, de nekem ennyi idő kellett hozzá. Sokat kaptam ettől a kapcsolattól, jót-rosszat egyaránt. Amikor kimondtam az elbocsájtó szép üzenetet, meg akart gyilkolni, s mindennek lehordott, s kijelentette, hogy az életben nem akar már rólam tudni. Nem mondom, hogy nem viselt meg a dolog, de rengeteget tanultam belőle!
Az elsô Férfi hatéves korom magasságában lépett az életembe. Szeretett másodunokatesóm volt korai érzelmeim célpontja, s a baj nem jár egyedül: unokanôvérem velem egyidôben zúgott bele a fiatalemberbe. Borzasztóan imponált férfias stílusa, a kedvéért fára másztunk, nindzsáztunk, karatéztunk, indiánosdit játszottunk (én voltam Ezüst Róka, uff) és hamar profi lettem a műanyag pisztolyok használatban is. Hát, az érzelmek idôvel elmúltak, de nem kell sajnálni a fiút, a korkülönbségbôl fakadó némi késéssel húgom és unokahúgom újraképezte a rajongótábort.
Ovis persze nekem is volt, még feleségül is kért...
Az első szerelem 16 éves koromban kezdődött, és még most is tart. Úgyhogy nem tudom, mennyire hathat ki egy első szerelem a későbbiekre.
Azt hiszem egy intim topicot nyitottam. Szeretném ha megírnátok, hogy ki mikor élte át az első szerelmet? Lehet ovódai is, de inkább komolyabb első szerelemre lennék kiváncsi. Mennyi ideig tartott és mennyire határozta meg a többi kapcsolat milyenségét, az elsőnek az emléke?
